Többen is próbálkoztak kutya IQ-tesztek készítésével, s bár a módszerek különböznek, a győztes fajta mindig ez a csodálatos pásztorkutya volt. Szülőföldjén, az angol-skót határvidéken jelenleg is igen kedvelt és elterjedt munkakutya. Az állomány itt meglepő módon egységes, holott sok kutyamég mindig nem rendelkezik törzskönyvvel. Hivatalosan ugyanis igen fiatal fajtáról van szó, a Kennel Club csupán 1980-ban fogadta el a border collie standard-et.
 

 

A Border Country juhászai 1906-ban hozták létre a Nemzetközi Juhászkutya Társaságot (International Sheepdog Society), mely napjainkban is működik. Céljuk a border collie rendkívüli képességeinek megőrzése és fejlesztése. Az ISDS 1955-től vezeti saját törzskönyvét, a pásztorok kutyáitsokáig "dolgozó pásztorkutyaként" regisztrálták, csupán a szőrzet minőségében tettek különbséget, mely rövid, hosszú vagy szakállas (bearded) volt. Mr. Reid, a társaság első titkára adta 1976-ban a border collie nevet a fajtának, hiszen a legjobb kutyák az angol-skót határvidékről származtak, és mivel Reid maga is skót volt, természetesen a collie nevet és nem a sheepdog elnevezést használta.

 

Míg csupán munkára tenyésztettek és szelektáltak a fajtát, nem volt szükség hivatalos fajtaleírásra. Az idők azonban megváltoztak, a fajta intelligenciája és ösztönös munkája nemcsak a pásztorokat nyugözte le, így a borderek iránti kereslet egyre nagyobb lett, s a farmerek minden maradék kölyköt el tudtak adni.

 

A második világháború után kezdődött a munkaversenyek (obedience) népszerűsége, ahol persze a border collie-k vitték el a pálmát. Azonban ezek a rendezvények a Kennel Club égisze alatt zajlottak, így valamilyen módon regisztrálni kellett a kutyákat. 1960-ban, hosszas tárgyalások után a Kennel Club úgy határozott, hogy csak azokat a kutyákat regisztrálja border collie-ként, melyek már szerepelnek az ISDS törzskönyvében, de ezeket az egyedeket is csupán az ún. obedience nyilvántartásba veszi fel. Az ISDS regisztrációs szám nélküli kutyákat csak "working collie" vagy "working sheepdog"-ként veszi fel nyilvántartásába. nélküli kutyákat csak "working collie" vagy "working sheepdog"-ként veszi fel nyilvántartásába. Nagyon sokan ellenezték ezt a döntést, de Whittaker kapitány, az ISDS elnöke, a vezetőséggel egyetértésben elfogadta ezt a határozatot, hogy megőrizze a társaság Kennel Clubbal fennálló jó viszonyát. Sok farmer viszont nem regisztráltatta kutyáit, többek között azért, mert ehhez ISDS tagnak kellett lenni, s a tagdíjra csak abban az esetben áldoztak, ha a társaság terelőversenyein részt akartak venni. Másrészt az ISDS egy almot csak akkor regisztrált, ha a fedeztetési igazolást aláírva visszaküldték, rövid határidővel a fedeztetés után. A nyomtatványok kitöltése pedig, ha nem a kormány követelte, nem tartozott a farmerek erősségei közé, ráadásul sokszor nem is tudtak róla, hogy egy fedezés megtörtént.

 

Harmadrészt azt a nézetet vallották, hogy a regisztrálástól egyik kutyasem fog jobban dolgozni. Ezért az ISDS, hogy ne veszítse el a kiváló munkavonalakat, felnőtt kutyákat is regisztrált, ha azok elvégeztek egy adott terelővizsgát. A szabályzat ugyan ezt csak akkor engedélyezte, ha az érintett kutyaszülei már regisztrálva voltak, de erről a legtöbb esetben elfeledkeztek, mégis néha emiatt nem regisztráltathattak kutyákat. 1961-ben az ISDS úgy döntött, módosítja ezt a szabályt, és engedélyezte nem törzskönyvezett kutyák regisztrálását is, ha nem volt teljesen ismeretlen a származásuk. Sőt, azt is bevezették, a drága utazások elkerülése végett, hogy a kutyát először otthoni munkája során szemlézik, mielőtt még részt vesz az ISDS-vizsgán.
 

Miközben az ISDS és a Kennel Club a border collie "hivatalossá tételének" feltételein alkudozott, az az érdekes helyzet állt elő, hogy Ausztrália 1963-ban már rendelkezett saját border collie standarddel, sőt hivatalos kiállítási címet, Challange Certificate-t is kiadott a fajtában. A fajta szülőhazájában ekkor még nem is létezett hivatalos fajtalírás, s mikor angol bírókat kértek fel pásztorkutyákat bírálni Ausztráliában, border collie-kat is el kellett bírálniuk, Ausztrál standard szerint. Ekkor Angliában még nem is szerepelhettek border collie-k kiállításokon, csupán az obedience-körben. Eközben a kontinensen már állítottak ki Nagy-Britanniából importált bordereket, melyeket az Ausztrál standard szerint bíráltak, hiszen csak ez létezett!

 

Harry Glover, ismert nemzetközi bíró irányításával szűnt meg ez a felemás helyzet. Segítségével megalakult a Border Collie Club of Great Britain, a Kennel Club ugyanis csak akkor ismerhet el egy új fajtát hivatalosan, ha azt egy specialista klub kérvényezi, beadványához egy fajtastandardet is mellékelve. Sokan úgy gondolták, mindez az ISDS feladata lenne, ők azonban kutyáikat "Working sheepdog" néven törzskönyvezték. Végül rendeződött a helyzet, megszületett a régi-új fajta, border collie néven.
 

 

Border collie standard (FCI 297)

Általános megjelenés: Jó arányokkal rendelkező kutya, hajlékony külső vonalai minőséget, kecsességet és teljes harmóniát sugároznak, megfelelő tömörséggel ötvözve, egy állandó teljesítményre képes kutyabenyomását keltve. Bármely, otrombaságra vagy gyengeségre utaló jelleg nem kívánatos.
Fontos méretarányok: A koponya és az orrhát körülbelül egyforma hosszú. A test a marmagassághoz viszonyítva valamivel hosszabb.
Viselkedés és karakter: Érdeklődő, figyelmes, irányítható és intelligens, nem ideges vagy agresszív.
FEJ
Koponya: Meglehetősen széles agykoponya, a nyakszirtcsont nem kifejezett.
Stop: Nagyon határozott.
ARCKOPONYA
Orr: Fekete, kivéve a barna vagy csokoládészínű kutyáknál, ahol barna is lehet. Kék kutyáknál palaszínűnek kell lennie. Az orrlyukak jól fejlettek.
Fang: Az orr irányába elkeskenyedő, mérsékelten rövid és erőteljes.
Pofa: Sem nem kitöltött, sem nem lekerekített.
Fogak és állkapocs: erőteljes, tökéletes, rendezett és teljes ollós harapással, ami azt jelenti, hogy a felső állkapocs metszőfogai szorosan az alsó állkapocs metszőfogaira nyúlnak, miközben a fogak merőlegesen állnak az állkapocshoz képest.
Szemek: Távol fekszenek egymástól, oválisak, közepes nagyságúak és barnák, kivéve a blue merle színű kutyákat, ahol az egyik vagy mindkét szem részben vagy teljesen kék lehet. Szelíd, érdeklődő, figyelmes és intelligens tekintet.
Fülek: A fülek közepes nagyságúak és vastagságúak, távol fekszenek egymástól, egyenesen vagy félig egyenesen hordottak, kifejezően mozgékonyak.
Nyak: Jó hosszúságú, erőteljes és izmos, enyhén ívelt, a vállak felé szélesedő.
Test: Atlétikus kinézetű.
Mellkas: Mély és meglehetősen széles. A bordák jól íveltek.
Far: Széles és izmos, oldalról nézve kecsesen fut le a faroktőig.
Farok: Mérsékelten hosszú, utolsó csigolyája legalább a csánkig ér, mélyen tűzött, szőrrel jól fedett, a vége felfelé ível, mely a kutyakecses külső vonalaihoz és harmóniájához illően lekerekíti azt. Izgalmi állapotban a kutyamagasabban, de sohasem a hátvonal fölött hordhatja.
Herék: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
VÉGTAGOK
Mellső rész: A mellső végtagok elölről nézve párhuzamosak, a lábközép oldalról nézve enyhén ferde. A csontok erőteljesek, de nem durvák. A lapockák jól hátranyúlnak, a könyök szorosan simul a testhez.
Mancsok: Oválisak, a talppárnák teltek, erőteljesek és egészségesek, a lábujjak íveltek, szorosan egymáshoz simulnak, a körmök rövidek és erőteljesek.
Hátsó rész: A comb hosszú, erőteljes és izmos, jól szögelt térddel és erőteljes, mélyen elhelyezkedő csánkokkal. A csánktól a földig erősebb csontozat. A hátsó végtagok hátulról nézve párhuzamosak.
Jármód: A mozgás szabad, folyamatos és könnyed, miközben a mancsok lehetőleg alig emelkednek el a talajtól, hogy a kutya osonva és nagy sebességgel mozoghasson.
Szőrzet: Két szőrváltozat elismert, egy mérsékelten hosszú és egy rövidebb, egyenes. Mindkét változatnál a fedőszőr sűrű és közepes vastagságú, az aljszőrzet Puha és sűrű, mely a border collie számára védelmet nyújt az időjárással szemben. A mérsékelten hosszú szőrváltozatnál a dús szőrzet sörényt, nadrágot és zászlókat képez. Az arcon, a fülön és a mellső végtagok elülső részén és a hátsó lábakon a csánktól a földig a szőrzetnek rövidnek és simának kell lennie.
Szín: A színek sokasága megengedett, melynél azonban a fehér sohasem lehet uralkodó.
Méret és súly: Az ideális méret kanoknál 53 cm, szukáknál valamivel kevesebb.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.
 

 

forrás: kutya.hu